Az Első Álmodó II.

2011.03.21. 23:05

De most egy kicsit elkalandoztam. Tolkien miután befejezte a tanulmányait egyből belecsöppent az I. világháborúba. A frontra került és az egyik legtöbbet kitüntetett század katonája lett. A háború megviselte, megsebesült és megbetegedett, emiatt pedig a háború utolsó hónapjait már kórházakban töltötte. A kórházakban kezdte el a történeteit írni és az egyik első műve, az Elveszett Mesék Háza lett.

 

A háború után hozzáillő munkát kapott, szerkesztője lett az Oxfordi Angol szótárnak, itt főleg történelemmel és etimológiával foglalkozott, majd pedig az angol nyelv professzora lett a Leeds-i egyetemen. Ebben az időben írta meg a Babót(The Hobbit) és a Gyűrűk Ura első két fejezetét. Ezek az évek boldogan teltek, megszülettek gyermekei és egyre többet tudott írni. De a világ nem állt meg számára, elérte a II. világháború is. Behívták, bár nem aktív szolgálatra, hanem annak köszönhetően, hogy nyelveket alkotott, kódtörőnek akarták kiképezni. A képzést végig csinálta, de mégsem lett katona, visszatérhetett a feleségéhez és ismét dolgozni kezdett. 1945-ben Oxford-ba költözött, ahol a Merton kollégiumban az Angol Nyelv és Irodalom professzora lett. Visszavonulásáig itt tanított. De professzori évei alatt sem hagyta abba az írást. 1948-ra befejezte a Gyűrűk Urát és még az évtized végéig ki is adta azt. Ahogy pedig teltek az évek a könyv és az Író úgy lettek egyre népszerűbbek. Ezek után 1959-ben visszavonult és a hátralévő éveit feleségével és az írással töltötte. 1973-ban halt meg de jegyzetek tömegeit hagyta fiaira, amiket Christopher, a legkisebb fia, rendbe szedett és még jó néhány könyvet és novellát kiadott. Talán a legfontosabb mű, amit neki köszönhetünk a Szilmarilok volt, ami keretet adott a történetnek és, amennyire lehetett le is zárta azt.

Nekem személy szerint Tolkien egy világot adott. Amikor a képzeletem először kapott szárnyra, akkor éreztem magam rendben. Nem voltam zavart, nem voltam komor nem voltam semmi. Szinte nem ezen a világon éltem. Ezzel most nem azt mondom, hogy menekültem az élettől, nem erről szó sincs. Csak Középfölde mindig egyszerűnek tűnt. Könnyebben megértettem, mint a saját világomat. Ezen kívül pedig kialakított bennem egy nézetet, ami már nem volt olyan felületes, mint egy kamaszé. Szerintem akkor Kezdtem el felnőni.

Végül pedig, hogy miért is első álmodó? Ő volt az aki először papírra vetette azt, ami a lelkében volt. Az pedig, hogy Tolkien lelkében Tündék, orkok, félszerzetek és más varázslatos lények éltek az talán legjobb, ami történhetett. Olyan világot adott, amiben újra és újra új kis harcosok és varázslók lelik meg a helyüket. Hosszú útra indulnak és mindig győzedelmeskednek. Mert a gonosznak buknia kell és a jó mindig győzelmet arat. Hiszen a legsötétebb világban is kihajthat egy Elanor virág, ami visszahozza a reményt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szilmaril.blog.hu/api/trackback/id/tr842760809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.